Pikáns májusi hókezdet volt a magyar futballszakmában.
Elsőnek május 9-én a Barca szakemberei tartottak elméleti és gyakorlati bemutatót a Barcelona futball-filozófiáról.
Másodiknak május 14.-én Tajti József a Kárpát Medencei Akadémiai Rendszer magyar szakmai igazgatója mutatta be képzési rendszerét, amelynek gyökerei szintén Barcelonából származnak. Ez utóbbi mondatot érthetjük úgy is, hogyan látja egy szakmai igazgató a szintetizáló gondolkodásmódot valló katalán eszmerendszert, analizáló aggyal?
Azért, hogy össze tudjuk hasonlítani két futballmegközelítést, röviden ismertetjük a Barca megközelítést.
A katalánok teljesítményszerkezetben gondolkodnak.
Pontosan definiálják stílusokat, azok jellemzőit, majd az oktatás során már a kicsik képzésétől kezdve magát a játékstílust oktatják, stílusjellemzőkön keresztül. Értsd: már a képzés elején a játékhelyzetteremtő képességet fejlesztik.
Szakítanak azzal a magyar megközelítéssel, hogy „a gyerekek nem kicsi felnőttek, következésképpen, nekik nem ugyanazt kell csinálniuk edzésen, mint a felnőtteknek”, hanem azonnal a közepébe vágnak a dolgoknak és szó nélkül pl. labdatartást, pozíciós játékot vezényelnek már a 7 éves játékosoknak.
Nézzük, mit lát a fentiekkel szemben minderről Tajti József?
Tajti bevezetőjében kiemelte, hogy a klasszikus analitikus gondolkodás korábban a futballt elemeire szedte.
- Amikor megállapították, hogy nem jó a kondink, akkor arra mentek rá a szakembereink.
- Amikor megállapították, hogy nem vagyunk technikásak, akkor azt oktatták kiemelten.
- Amikor megállapították, hogy nem vagyunk taktikusak, akkor azt fejlesztették elsődlegesen.
Vi. régebben az elkülönült teljesítményösszetevőket (technika, taktika, erőnlét) fejlesztették dominánsan szakembereink és nem egyben kezelték az egészet.
Persze Tajti a magyar futball baját feltáró megállapításaival, pontosan ebbe a hibába esik. Mert megállapítja, hogy a magyar futball fő baja, hogy
- a magyar játékos lassan gondolkodik, lassan dönt,
- a versenyhelyzet hiánya miatt nem alakul ki a győztes mentalitás, illetve
- az edzésintenzitás is kívánni valót hagy maga után.
Vagyis Tajti ugyanúgy teljesítményösszetevőben gondolkozik, mint akiket pellengérre állított bevezetőjében.
Miután megállapította a hibákat, erre komplett gyakorlatsorokat dolgozott ki.
Amely gyakorlatok még helytállóak is lehetnének, ha kimeneti oldalon valamilyen karakteres stílust képviselő játékos jönne ki.
De nem jöhet ki, mert a gyakorlatok, amit alkalmaz az oktatás során, az legfeljebb a játékhelyzetmegoldó képességet fejleszti a játékosnál és nem a játékhelyzetteremtő képességet, ami viszont a stíluskialakítás feltétele. Lsd. Barca megközelítést.
Arról az egyszerű tényről nem is beszélve, hogy mind nyugaton, mind keleten és mind hazánkban összekeverik a gondolkodás sebességét a döntés sebességével, azzal a kiegészítéssel, hogy a döntés terminológiát sem is jól definiálják, hazánkban.
Így történhet meg az az abnormalitás, hogy az edzőnek nem szabad megoldási alternatívákat közölni a játékosával, hanem hagyni kell szabadon dönteni egy adott játékhelyzetben. Ami egyébként oktatásmódszertanilag érhető megoldás, hiszen ha az edző nem ért a futballhoz, akkor mit tudna mondani döntési alternatívaként a játékosának?
Ha viszont a játékos rosszul dönt, a Tajti féle gyakorlatrendszer alkalmazása során, akkor viszont csak az időegységre eső hibák számát tudjuk felgyorsítani (by Kelemen A), hiszen a koncepció szerint a játékost hagyni kell szabadon dönteni.
Summa summárum, így jár az, aki induktív gondolkodási renddel akar megérteni deduktív gondolkodási rendet használó futballkultúrát. Erre az anomáliára már Petrekanits Máté élettanász is célzott egyik korábbi cikkében, melynek címe:
„A magyar focista sokat fut, de sose jó irányba.”
Értsd: játékosaink állóképesek, folyamatos mozgásban vannak, csak mozgásuk mindig rossz irányba hat.
Vi. a lassú döntéseink, vagy rossz döntéseink a pályán, a játéktudás hiányából fakadnak és nem abból, hogy a magyar játékos periférikus látása, agyi kapacitása, információ feldolgozó képessége, elégtelen lenne, mint amire utal Tajti eredeti, futballbetegségünk okait (a lassú gondolkodást, és a lassú döntést) firtató bevezetőjében és aminek gyógymódjára képzési rendszert dolgoztak ki.
