Meggyőződésem, hogy az edzők nyakig benne vannak abban, hogy mit és hogyan tanítanak, és mit nem tanítanak meg játékosaiknak. Azt is tapaszalom, hogy kisgyerekeknek hogyan kell megfelelni olyan helyzetekben, amelyekben még nem szereztek jártasságot.
Jártasság fogalma:
Megszerzett szakTUDÁS, szakmai készség, amit egy szakember személyes tapasztalattal, kellő mértékű gyakorlással szerez meg. (wikiszotar.hu)
Futballra vetítve:
- készség
- gyakorlás
- tapasztalat
- TUDÁS
Ha az edzőkollégák pszichológiai ismeretekre szert tennének, tudnák azt, hogy az oktatás fontos tényezője, hogy mielőtt számon kérnek valamit, jártasságot kell abban a tevékenységben szerezniük a tanítványaiknak.
Ilyen tekintetben fordítva ülnek a lovon, és fogalmuk sincs, hogy a ló miért indul el mindig hátrafelé. Nézzük konkrétan, hogy a „nagytudásúak” mit művelnek a gyerekekkel?
Ma már szinte minden valamire való csapatnál, edzésen végeznek olyan edzésgyakorlatokat amikor létszámelőnyös, létszámhátrányos, létszámazonos helyzetben kell kapura támadást vezetni. Az edző bekiabálja az aktuális játékhelyzetet (pl. 3v2) és egymásnak esnek a játékosok mint „éhes bornyú” az annyának. Megy a bruszt, megy a gyömöszölés, az oda-vissza rohangálás. A játékosnak nincs ideje körülnézni, felmérni a helyzetet, mert nyomás alatt még a labdát sem tudja igazán jól átvenni, ugyanis a védő ott liheg a nyakában, mert ott kell lihegnie. Aztán variálják a szitukat, 2v2, 2v1, 3v3, nehogy „má” ne tudja megoldani, ugyanis a futballban változó körülményekhez kell alkalmazkodni. Végül az időkorlát vet véget ennek a káosznak, mert ugye az időkényszer nagy úr, nem lehet csak úgy túllépni a megadott másodperceket, nehogy besavasodjanak a drágák.
Olyan iramot kell menniük, amiben értelmes megoldás nincs, csak véletlenszerű. Ha nincs nyomás, az a gyakorlat már nem is jó.
Éles szemével látja az edző, hogy valami nem stimmel, ezért azonnal közbeavatkozik. Modern módszer, hogy kérdéssel próbálják rávezetni a delikvenseket az általuk helyesnek vélt megoldásra. Aztán megy minden tovább a megszokott mederben. Rossz megoldás-megállítás-kérdezz-felelek-bruszt. És ennek csak az edzés végét jelző sípszó vet véget.
Ványadt bácsi szavaival élve: „Minek ez a rohanás?”
Miről késnek le a gyerekek, ha mégis az oktatási folyamatnak megfelelve, aprólékosan, akár ráérősen foglalkoznának a részletekkel.
Nem ezt tanulták, nem ezt tanították nekik azok, akik még maguk sem tudják, hogy mit nem tudnak. Ördögi kör, ebből nehéz kijönni. Ha nem azt csinálod, amit ma divatos csinálni, nem vagy edző. Azzal az elvvel nem lehet szembe menni, hogy mindent nyomás alatt kell elsajátítani.
Ez a béklyó tartja gúzsban az edzőtárasadalom gondolkodását, gyakorlati munkáját.
Nézzük meg mire nincs idő!?
Az edzésgyakorlatot, edzésjátékot előkészíteni oly módon, hogy a lehetséges megoldásokra adjon az edző megoldási kulcsot.
Maradjunk a 3v2 játékhelyzetnél.
Hogyan kell előkészíteni ezt az edzésgyakorlatot?
Miért kell előkészíteni?
Az edzésgyakorlat lényege, hogy két védő által alkotott védővonalat kell átjátszani három játékosnak együttműködéssel, aminek a tartalma lehet összjáték, összműködés vagy egyéni megoldás 1v1 ellen, a végcél nem lehet más, mint kapura történő befejezés.
Az oktatási folyamat első lépésére nézzünk alternatívákat!
Lehetséges mozgásfeladatok, ha a középső játékos indítja a mozgást:
- labdajáratás a védővonal előtt
- középen a védővonal támadása labadvezetéssel (cél a védők összehúzása) -oldalpassz
- védővonal áttörése labdavezetéssel
2v1 játékhelyzet teremtés szélen
A két játékos összjátékát a harmadik játékosnak is támogató helyezkedő mozgással kell segíteni.
- belső áttörés szélen, másképpen derékszögjáték
- oldalpassz-átlós futás – oldalvonal passz
- külső áttörés, másképpen mögékerülés
- oldalpassz- labdás megkerülése kívülről
- oldalpassz-visszapassz-kényszerítő átadás
- derékszögjáték kívülről
- labdavezetéssel védő támadása – labda húzása az ellenkező oldalra
Összműködésre példa
- lyukra passz (két védő között) – védővonal áttörése labda nélkül kívülről
Oktatási folyamat lépései
Első lépés
- a lehetséges mozgások tanulása, a mozgásvonalak bejárása
Második lépés
- mozgásfeladatokat folyamatában kell gyakoroltatni nyomás nélkül
Harmadik lépés
- részleges ellenállás (létszámelőny, félaktív ellenállás stb.) mellett a mozgásfeladatok gyakorlása
Negyedik lépés
- mozgásfeladatok alkalmazása edzésgyakorlatban
- mozgásfeladatok alkalmazása edzésjátékban
Mivel minden létszámelőnyös edzésjátéknak (létszámtól függetlenül) alapja a 2v1 elleni játékmegoldás, vagyis minden edzésjáték lebontható két játékos együttműködésére, ezért két játékos összműködésének minden formáját olyan szintre kell fejleszteni, hogy jártasságra, gyakorlottságra tegyenek szert benne. A jártasság tudást feltételez, ennek hiányában nyomás alatt csak esetleges, véletlenszerű lesz a megoldás.
Ezeknek az iskolázása sok ismétléssel, gyakorlással valósítható meg, és nem elég csak a játékban megállítva, hibát javítani, hanem a megszerzett tudás alapján segíteni a helyzetmegoldást. Ha a játékos készségszinten rendelkezik az ismeretekkel már kevesebbet kell megállítani a gyakorlatot, kevesebbet kell hibát javítani, legfeljebb a mozgásfeladat dinamikáján szükséges javítani.
Az edzésjátékok nem nyújtanak olyan ismétlésszámot, ami fejlesztő jellegű lenne, ezért kell külön, izoláltan is foglalkozni a játékosok összműködésével.
A bemutatott gyakorlatsor felállási formája vonal, tehát három játékos áll két védővel szemben, azonban ennek a létszámelőnyös helyzetnek van még egyéb formája is, amit szintén meg kell ismertetni, majd gyakoroltatni a játékosokkal, amit össze lehet kötni a szerepkör tudatosításával.
Felállási forma + szerepkör
- két játékos szemben a védőkkel
- egy játékos a védő előtt helyezkedik
Háromszög játék
Felállási forma egy másik változata + szerepkör
- két játékos a védők vonalában
- egy játékos szemben a védőkkel szemben helyezkedik
Mélységi váltás
Látható, hogy nem sok értelme van A pontból B pontba szaladgáltatni a gyerekeket, hanem ésszerű és célszerű felállási formákhoz és szerepkörökhöz kötni a játékhelyzet megoldásokat.
Az edzői kreativitás még sok megoldási alternatívát tartogathat, nem is az volt a szándékom, hogy a teljesség igényével adjak megoldást ezekre a helyzetekre. A futball attól szép, hogy nem egyformán látjuk, nem egyformán gondolkodunk, nem egyformán tanítjuk a gyerekeket.
A hibákat nem kell szégyellni. A hibák megtanítanak bennünket felelősséget vállalni, megtanítanak arra, mi az, ami működik, és mi az, ami nem. Tudni fogjuk, legközelebb mit csinálunk majd másképpen, hogyan lehetünk jobbak, bölcsebbek a jövőben.
