Most is, mint eddig, csak a saját tapasztalataimat és gondolataimat szeretném megosztani a kedves olvasókkal és a saját szubjektív nézőpontomat szeretném átadni nekik.
Ezen rövid tisztázás után térjünk is a lényegre. Jelen cikkemben a kapusedzéseken használt temérdek eszköz (gátak, bóják, karok, rúgófalak és stb.) használatáról és az azokból kreált „akadálypályákról” szeretnék írni néhány gondolatot. Illetve arról, hogy ha „túlhasználjuk” őket, akkor gyakran a lényegét veszítjük el egy futsal vagy egy labdarúgó kapusedzésének.
A most következő gondolatotókat az erőnléti és funkcionálisedzés világából hoztam, miszerint „minél jobban tudsz edzeni, annál kevesebb eszközre van szűkséged”. Ezeket a gondolatokat miután átvettem és elkezdtem egyszerűbb eszközökkel edzeni erősítő edzéseimen, mint pl. kettlebellel, TRX-edzőhevederrel vagy egyszerűen saját testsúllyal és elhagytam a „francos” kondigépeket. Ezen váltás után az erőnlétem, a robbanékonyságóm, a core-stabilitásom, az egyensúlyérzékem és stb., amik igen fontos kondicionális képességek egy futsal és vagy labdarúgókapusnak, el kezdek rendkívüli mértékben fejlődni. Pedig csak egyszerű mozgásmintákat gyakorlok és edzek, mint pl: húzásokat (húzódzkodás rúdon vagy inverzevezés TRX- edzőhevederrel), csípőlökő gyakorlatokat (hardstyle swingelés kettlebellel vagy egylábas merevlábas felhúzás kettlebellel), vízszintes tolásokat (atomic push-up TRX-edzőhevederrel) és függőleges tolásokat (kettlebell double jerk), egylábas gyakorlatókat (hátra kitörések kettlebellel) meg core-gyakorlatókat (plank és annak különböző variációi). A lehető legegyszerűbbre vettem az eszközhasználatomat és a választott gyakorlatokat ezen a téren. A többi fölösleges eszközt és gyakorlatot egyszerűen meg „kidobtam a kukába”, ahogy már írtam.
Miután láttam, hogy az erőnléti edzésen ez a megközelítés működik, elkezdtem gondolkodni, hogy ez a „minimális” eszközhasználat a futsal kapusedzésben és labdarúgó kapusedzésben is megállná-e a helyét?! Miután elkezdtem így nézni a kapusképzésre, hamar leeset, hogy itt is igaz a mondás: minden eszköz, annyira hasznos, amennyire jól használják azt! És az, hogy mit jelent a jól használni valamit, azt mindig a kitűzött célok határozzák meg. Jelen példánkban a cél, hogy mi (mint kapusok) vagy kapusaink (ha kapusedzők vagyunk) megtanuljanak védeni. Ehhez a célhoz a bóják, a gátak, a különböző akadályok és stb. csak segédeszközök és annyira kell őket igénybe venni, ammenyire csak szükségesek. Mert ugyan jól mutat, hogy ha felrakunk egy „50 m-es akadálypályát” és a bóják meg a gátak között, fölött, alatt és stb. ugrálunk, szaltózunk, tigrisbukfencezünk, meg százezerszer végig skippelünk a kordinációs létrán, és stb. közben jobbra-balra vetődünk a labdákra. Azonban ettől, önmagában, nem leszünk jobb kapusok!
Abban leszünk jók, amit sokat végzünk és gyakorlunk, és ha csak „akadály pályázunk”, akkor gyakorlatilag csak az ügyességünket, gyorsaságunkat vagy állóképességünket, esetleg a kapustechnikák kivitelezését „nyersen” (úgy értve, hogy nem mérkőzéshelyzetekben) képezzük és fejlesztjük. Gyakorlatilag tornászt képezünk magunkból, ha „túl toljuk” a gátakat és a bójákat meg a hullahop karikákat, akkor a lényeget veszítjük el a kapusedzésnek. A lényeg, ahogy már írtam, hogy megtanuljunk védeni és ehhez meg kell tanulnunk jól helyezkedni, jól olvasni a játékot, a megfelelő technikákat a játékhelyzetnek megfelelően kiválasztani és kivitelezni, jól kommunikálni és stb., ezekben viszont a sok bója, karó, magasugrógát és stb. edzésfelszerelés minimálisan (vagy egyáltalán nem) segít.
Végső következtetésként, annyit mondanék, hogy annyira legyen „egyszerű” (edzésfelszerelés használatának szempontjából) a kapusedzés, amennyire csak lehet. A lényeg, hogy szakmailag az elejétől a végéig legyen jól felépítve a célokat és körülményeket figyelembe véve (pl: milyen korosztályt edzünk, hány kapus vesz részt a foglalkozáson, mik a gyengéik és erősségeik a kapusoknak, a felkészülési időszakban vagy szezon közben van az edzés, milyen képességeket szeretnénk fejleszteni és stb.). Ezen célok és körülmények alapján kell eldönteni, hogy milyen edzés segédeszközöket vegyünk igénybe. A kapusedzéshez az alap a kapu és a labda, ennek a kettőnek mindenképpen „főszereplőnek” kell lenniük (mert sajnos már nem egyszer láttam olyan „kapusedzést”, amit labda és kapu nélkül végeztek, de azért gátak meg bóják bőven felvoltak téve a pályára. Ami véleményem szerint nem nevezhető kapusedzésnek!) és az adott edzés céljának megfelelően kell igénybe venni a különböző segédeszközöket. A fő, hogy mérkőzésszerű játékhelyzeteket igyekezzünk teremteni a kapusokkal való foglalkozás alatt, ehhez viszont nem kell sok minden, a minimum a labda, a kapu és a szakértelem, a többivel csak „színezzük” az egészet.
Megvan a helyük a kapusképzésben, de azért nem kell „szerelmesnek” lenni a használatukba! (forrás: gloveglu.com)
Ezen gondolatokkal zárnám is jelenlegi cikkemet, amiben az edzésben használt segédeszközök használatáról fejtettem ki a véleményemet, és amikkel alapvetően nincsen semmi gondom. Csak érdemes odafigyelni, hogy miért, hogyan, mikor és mennyit alkalmazzuk őket, mert ha erre (sem) ügyelünk, akkor könnyen lehet, hogy tornászt meg atlétát képezünk futsalkapus vagy labdarúgókapus helyet.
Köszönöm a kedves érdeklődő figyelmüket!
Írta: Mátyus Milán Ferenc
