Folytatom ezen írásommal a futsal kapustechnikákat leíró sorozatott. Most a futsal kapusok egyik jellegzetes és igen kedvelt kapu védőtechnikáját fogom bemutatni részletesen, alulról felfelé haladva és ismét pontokba szedve. Jelen írásomban is csak a technikai kivitelezésre koncentrálok majd és az esetleges egyéni taktikai „finomságokat”, amik e technika sikeres alkalmazásának esélyét növelik, egy esetleges későbbi írásomban részletezem.
MI A KITÖRÉS FUNKCIÓJA?
A kitörés egy alap futsal kapus technika az 1v1-es játékszituációk megnyeréséhez. A technika sikeres alkalmazásához jó játékolvasási képesség, vagyis az anticipáció szükséges, mert a kitörésnél hamarabb indítjuk meg a válasz reakciónkat, mint az azt kiváltó inger megjelent volna. Magyarul mondva látjuk, hogy az ellenfél 1v1-ben közvetlenül előttünk van és látjuk, hogy éppen kapura készül lövést leadni és mi ezt előre látva gyorsan a kitörés technikáját alkalmazva le blokkoljuk. Mivel itt hamarabb indítjuk a mozgást, vagyis nem reflexből reagálunk rá, fontos, hogy jól olvassuk a jeleket, például:
- melyik lábán van a labda, vagy
- amikor kitámaszt a labda mellé, vagy
amikor leveszi rólunk a szemét, hogy a lövés előtt a labdára nézzen és stb. ezeket mind jól kell tudnunk olvasni. Emelet a jó ütem és a megfelelő ritmus meg a megfelelő távolság a támadó játékostól is nagyon fontos a technika sikeres alkalmazásához. De ahogy az elején írtam most csak a technika helyes kivitelezésére és az esetleges technikai hibákra szeretnék csak kitérni. Hát akkor térjünk is a cikk lényegére!
AZ INDÍTÓLÁB: az indító láb mindig az a láb, amelyik ellentétes a kitörő lábbal és ezt a láb térdét forgatjuk majd be (lásd lentebb). Vagyis, ha balra törünk ki akkor a jobb lábunk, ha meg jobbra törünk ki akkor a bal lábunk az indítólábunk. Amit most írok le kevésbé fontos tényező, de érdekességként megemlítem, azt, hogy egyes futsal kapusok szeretik az indítólábuk lábfejét csüdre forgatni (lásd a fenti képen Sedano lábfejét), mint például én, míg mások a talpak elülső részén maradnak. Ezt csak érdekességképen említem meg, de annyit elmondok tapasztalatból, ha hosszan kell kitörnünk, akkor szinte, általában magától csüdre fordul az indítólábunk lábfeje.
A KITÖRÖLABUNK: a kitörőlábunkkal mindig a labdára merőlegesen kell kilépnünk és figyelve, hogy a lábfejünk belsője is merőleges legyen a labdára. A lábszárunk a talajhoz viszonyítva függőleges legyen és térdünk egy kb. kilencven fokosszöget zárjon be, a combunk meg vízszintes pozícióban legyen a talajhoz viszonyítva.
A BEFORGATOTT TÉRD: az indítólábunk térdét kell mindig beforgatnunk a két lábunk közé, figyelve arra, hogy a két láb között minél kisebb rés/rések legyenek, hogy a labda ne tudjon a két lábunk között átjutni. Emellett ne tegyük le a térdünket a parkettára, mert ha esetleg a lendülőláb az ellenfél játékosától, csak egy lövő csel volt és például eltolta mellettünk a labdát, akkor muszáj kijönnünk a kitörés pozíciójából és egyből a megfelelő válasszal reagálni a játékszituációra. Ha letesszük a térdünket, akkor sokkal nehezebben tudnunk kijönni a kitörés pozíciójából és értékes időt veszítünk ezzel. Vagyis mindig próbáljuk meg a térdünket annyira a talaj felett tartani, de csak annyira, hogy egy futsal labda ne tudjon alatta átjutni.
A TÖRZS HELYZETE:
A törzsünknek nem szabad kifordulni, mindig törekedni kell, hogy azzal (is) a lehető legnagyobb felületet fedjük le vele a kapuból. A törzsünk elülső részének mindig a labdára merőlegesen kell lennie.
A KAROK HELYZETE:
Karjainkat már a kitörés megkezdése előtt szélesebben kell tartanunk, az alapállás közben, mint ahogy szoktuk általában és könyökben enyhén végig hajlítva kell lenniük.
A KITÖRŐLÁBBAL AZONOS KAR: ezt a karunkat használjuk arra, hogy a combunk és a törzsünk által határolt területet lefedhessük. Karunkat a testünkkel egyvonalban kell vinni oldalra, nagyából párhuzamosan a kitörő lábunk combjával és aztán ott meg kell feszítenünk, hogy a közeli (1-2 méteres) erős lövés ne vigye hátra a kezünket és/vagy az egész karunkat. De itt is enyhén hajlítva kell lennie könnyökben nem pedig merev és egyenes „sorompóként” kell vele hadonászni, mert teljesen nyújtott könnyökkel esélyünk sincsen egy hirtelen és váratlan eseményre hatékonyan és gyorsan reagálnunk, mint például a várt közeli „bombalövés” helyett egy finom és lágy átemelést választott a velünk 1v1-ben levő ellenfél támadójátékosa és nekünk egy villámgyors reflexmozdulattal kell a labdát hatástalanítani. A tenyérnek is természetesen a labdára merőlegesen kell állnia és a csukónak és ujjaknak megfeszítve kell leniük a végső pozícióban.
A BEFORGATOTT LÁBAL AZONOS KAR: erre a karra is ugyan azok a szabályok érvényesek, mint a másik karnál, a könyökök enyhén hajítva, a testel egyvonalban visszük ki oldalra és a végső pozíciónál meg kell feszíteni a karunkat és a kezet a csuklónál meg az ujjaknál. És természetesen itt is a tenyérnek a labda felé kell néznie. De annyi különbség van, hogy kezünket le a sarkunkhoz visszük, hogy ne hagyjunk akkora rést az oldalunk és a beforgatott lábunk lábszára feletti területen, ahol a labdát ellehet lőni.
BONUSZ A KAROKKAL VALÓ MUNKÁHOZ!
Most a síelő mozgás előnyeiről és hátrányairól szeretnék írni pár sort, mert erről megoszlanak a vélemények.
Előszőr is mi az a sílelő mozgás a karokkal?
Ez egy olyan mozdulat amikor két kart egyszerre (fentebb kifejtetteket természetesen ekkor is betartva) hátra visszük és aztán előre a testünk vonaláig visszük a fentebb leírt kar és kéz végpozíciókba, hogy a közeli erős lövésnek, a megszerzet lendületnek köszönhetően, ellen tudjunk tartani jobban. Ez ennek a technikai elemnek a legnagyobb előnye, de akadnak hibái is! Ilyen hiba lehet, ha testünk vonalában nem állítjuk meg a karjainkat, hanem magunk elé visszük és úgymond testünk előtt „tapsolunk” szinte, mert ilyenkor szinte semmit nem fedünk le a kapuból a karjainkkal. Ugyanez a helyzet, ha nem a jó ütemet kapjuk el a síelő mozgásnál és a karok hátra vitelének végpontjánál érkezik a lövés. Ilyenkor is szinte semmit sem védünk a karjainkkal a kapuból. Ha ezen hibákat elkerüljük ezt a technikai elemet is sikeresen tudjuk beleépíteni a kitörés technikájába. Természetesen lehet használni az úgymond „simán” odavisszük a kezeinket a megfelelő végpozícióba variációt is, ennek is megvannak az előnyei, mint például, hogy gyorsabban érnek a karok a megfelelő végpozíciókba. De vannak esetleges hátrányai, például a kezünket és/vagy a karunkat könnyebben hátra viheti az erős lövés. Szóval mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai is, ezért mindenki döntse el személyesen, a saját stílusának megfelelően, hogy mennyire használja ezt a technikai elemet a kitörések közben.
A FEJ ÉS A TEKINTETT:
Fejünket és tekintetünket mindig a labda irányában kell tartani és nem elfordítani a labdától (igaz ezzel megkockáztatjuk azt, hogy jól arcon rúgjanak minket, de ilyen ez a „szakma”! “A gól megakadályozásáért mindent meg kell tennünk, mert akkor elveszítjük szemeinkkel a „labdakontrollját” (by Kis János) és nem látjuk, hogy hol van a labda a játékfolytatásában. Így esélyünk sincsen abban az adott szituációban jól reagálni.
A kitörés technikájának alkalmazása 1v1-es játékszituációban (forrás: sport)
Remélem sikerült új és érdekes tudással „felvérteznem” a Kedves Olvasót és felhívni az érdeklődő figyelmüket a futsalkapusok világára és magára a futsalra is egyben!
Írta: Mátyus Milán Ferenc
