A szakmai napokon olyan érzésem volt, hogy van egy korszerű gyártástechnológiával rendelkező játékosgyár (Felcsúti Puskás Akadémia), ahol mindenkinek a gondolata a futballról szól, és vannak a kőkorszaki módszerekkel rendelkező beszállítók (Puskás Akadémia partneregyesületei), akiknek minden gondolatuk a túlélésről szól.
Egy külső segítséget várnak az Akadémiától (pénz, felszerelés, lehetőség, szakmai útmutatás). Ahelyett, hogy csak akkor fordulnának segítségért máshoz, ha már a saját régiójukban és a saját munkaterületükön mindent megtettek már az előrelépésért. Hiszen fejlődésüket már önmaguk nem tudják megoldani, amihez külső segítséget várnak.
Vajon ezek az egyesületek, INTELLIGENS SPORTSZERVEZETKÉNT működnek?
- ahol van egyesületi kultúra?
- ahol a játékos beáramoltatás automatizált?
- ahol az edzők folyamatosan képzik önmagukat?
- ahol tudásműhely van közös tudásbázissal?
- ahol szakmai újítások és szakmai ötletbörzék vannak?
- ahol működik a tudásmenedzsment, a tehetségmenedzselés? stb.
Sajnos a kérdés költői.
Mert a partneregyesületek a közelében sincsenek a fenti kritériumoknak. Pedig a felvázolt követelmények végrehajtása NEM PÉNZ KÉRDÉSE.
Írta: Ferenczi Attila