Folytatjuk cikksorozatunkat a talptechnika kérdéskörében.
Jelen cikkünkben Thadeo Gonzalves: A brazil futball alapelvei bibliai alapművéből idézzük azokat a részeket, amik a talpazással foglalkoznak.
Tesszük mindezt azért, hogy meggyőzzük azon edzőket a talptechnika fontosságáról, akik eddig nem tulajdonítottak jelentőséget ennek a technikának.
126. oldal
a lábfej talpa:
ezt a labdafogadást kell megkísérelni, ha a fogadójátékos
háttal van a kapunak, s idõt akar nyerni a védõknek, hogy közelebb
kerüljenek a középpályásokhoz; vagy a csatároknak, hogy idõt nyerjenek
arra, hogy a középpályásokat feljebb nyomják, hogy bezárják a
szektorok között lévõ ûrt (Romario a Brazil Nemzeti Csapatban sokszor
használta ezt a technikát a Világkupán 1994-ben);
Három fõ szituáció van, amikor ez a technika különösen hasznos:
(1) a fogadójátékos idõt akar nyerni, hogy a csapattársai bezárják az elöl lévõ üres helyeket
(2) a fogadójátékos idõt adjon egy elfutásra vagy
(3) a fogadójátékos egyensúlyt teremtsen magának, mielõtt döntést hoz, hogy
- megforduljon és lõjön, vagy
- várjon, s elõkészítse a lövést valakinek, aki hátulról jön;
Ne felejtsük el ezeket a fontos pontokat;
- a fogadó lábfejnek a lehetõ legmesszebb kell lennie a játékos hátánál lévõ nyomástól,
- a fogadójátékosnak, ha lehet, rá kell támaszkodnia a védõ mellére;
- a karoknak magasban kell lenniük, hogy elhárítsák a védõk megelõzõ szerelését,
- a nem fogadó térdnek behajlítva kell lennie,
- a testnek egyensúlyban, de zárt helyzetben, hogy védjen a védõ nyomása ellen;
140. old.
Talppal történõ átadás: Hatékony lehetõség támadó helyzetben,
amikor az átadó játékos a kapunak háttal áll. Tartja a labdát és várja
a középpályásokat vagy a csatárokat, akiknek kapáslövésre adhatja vissza a
labdát. Ez a technika erős lövéseket tesz lehetõvé a büntetõterületen
kívülről.
150. old.
A csatár az ellenfél kapujának háttal állva kapja meg a labdát, a
védõ mögötte van, akadályozó pozícióban. A támadónak talppal kell
átvennie a labdát, testét (de nem a labdát) kissé elmozdítja, éppen
ellenkezõ irányba, mint amerre fordulni szándékozik, így becsapja a védõt
a lefordulás irányát illetõen, majd gyorsan lefordul a labdával együtt – karjait felemelve, hogy a védõt távol tartsa – és elvégzi a lövést.
255. old.
A labdát átvevõ támadónak megfelelõ egyensúlyt kell fenntartania,
a védõjátékostól érkezõ erõs fizikai nyomásra készülve.
Azt javasoljuk, hogy a labdát átvevõ játékos a talpával állítsa
meg a labdát (a lábnak ez a kitétele megakadályozza a védõjátékost
abban, hogy ellopja a labdát, ezáltal rákényszerül, hogy
a labda megszerzése érdekében egyik oldalra elmozduljon). Ha
a védõjátékos az egyik oldalon indul a labdáért, a támadó a
másik oldalon elõretörhet.
263. old.
Ha a csatár átveszi a labdát, és a védõjátékos késlekedik, az õ
döntésére várva, a középpályásnak a csatárhoz intézett vezényszava
az lesz, hogy próbálja megjátszani a labdát. Ebben az esetben
a lehetséges választási lehetõségek:
a) talppal tartani a labdát, és addig várni, míg a védõjátékos
meg nem próbálja megszerezni a labdát, kapura fordulni és
befejezni a játékot.
b) talppal tartani a labdát és szabad csapattársat keresni, gyors
kényszerítõt végrehajtani és befejezni a játékot.
Vége
